Cikkek

Öltözködés

Beküldve: HÍREK

traditional indian bride in red dress

Az öltözködésben a hívek általában a tradicionális indiai viselet szabályait követik. A hölgyek (matajīk) elfedik vállaikat és mellkasukat, hosszú szoknyát és szárit, vagy gopī-kendős ruhát viselnek. Az urak (prabhuk) dhotiban és egy ingszerű felsőben, kurtában járnak. Kiegészítő ruhadarab lehet egy meleg gyapjú kendő, a csadar. Ez a viselet lehetővé teszi a hívők számára, hogy jobban azonosuljanak vallásukkal, segíti a jóság minőségének elérését, a tiszta rendezett tudatállapot megvalósítását a mindennapokban és kifejezi vallási hovatartozásukat.

A közösségen belül az öltözékek eligazítást jelentenek a szociális életben is. A tanuló életet élő vagy lemondott rendben élő férfiak általában sáfrány színű dhotiban és kurtában, míg a hölgyek hófehér, dísztelen száriban járnak. A fiatalabb kislányok általában még gopī vagy gopika ruhát hordanak, kis csólival, pólóval és egy egyszerűen viselhető kendővel, az idősebb leányok különféle szárikban járnak. A hagyományos észak-indiai viselet szerint a nők a szárit elölről hátra hajtják, míg a dél indiai tradíciót követők hátulról előre vezetik a szári ékes fej-részét. A férfiaknál a viselet része a śikhā (ejtsd: sikhá; önállósult ejtése: szikha), egy hajtincs, amely az egyistenhit jelképe, illetve avatott, brāhmaṇa (papi szintű) hívőknél a brahmin-zsinór. A nők esetében a homlokjelek kapnak jelentős szerepet, a bindi a jegyben járó, elkötelezett leányok, míg a kumkum a védikus házasságban élő asszonyok éke. A viselet nagyon sokat segít abban, hogy a társadalmi érintkezésben az etikett maradéktalanul megvalósulhasson fiatalok és idősek, férfiak és nők között.

A férfiak a tisztaság érdekében a hajukat leborotválják, a hölgyek pedig fonatba vagy kontyba fogják fel hajukat, s a templomokban egy vékony kendővel fedik le a tincseket. Nemtől függetlenül a hívők mindig viselik az ún. tilaka jelet, hogy kifejezzék, Kṛṣṇához tartoznak. Akiknek nem áll módjukban szantálpéppel felfesteni e jeleket, javasolják, hogy legalább vízzel tegyék ezt meg. Szintén mindkét nemre jellemző a szent tulasī növényből készült nyaklánc viselete. A kezdő gyakorló hívők egy- vagy kétsoros, az avatott hívők háromsoros láncot viselnek. Ennek a test védelmezésében és az istenhit kifejezésében van szerepe.

A védikus ruhák viselése azonban nem kötelező nyilvános helyeken, nem elsőrangú és nem elengedhetetlen szempont a Kṛṣṇa-tudat gyakorlásában. Nem a dhotitól (ejtsd dhóti) vagy a száritól lesz valaki Kṛṣṇa-hívő. Ennél sokkal fontosabb a szív és a tudat tisztítása, a vallás alapelveinek követése. Az egyszerű, hagyományos öltözet viselése a vaiṣṇava hagyományhoz való tartozásra és az egyszerű életvitelre utal, ugyanakkor mindenki számára láthatóvá teszi, hogy az illető Istennek szentelte az életét. A hívők számára a ruházat abban is segít, hogy jobban azonosuljanak vallásukkal, ahogy minden egyenruha elősegíti, hogy viselője a szerepének megfelelően gondolkodjon és cselekedjen. A felismerhetőség azt is lehetővé teszi, hogy e ruha viselőjétől mások is érdeklődhessenek a lelki értékekről.
Forrás: http://krisna.hu/tanitasaink/tisztasag-es-viselet/